Az Európai Unió finanszírozási politikájáról

Az alábbi összeállítás nem ismertető jelleggel és nem tananyag jelleggel készült. Bizonyos egyszerű előismereteket feltételez.

Az Európai Unió megalakulása óta, különösen, hogy az elvek politikákká érlelődtek és egyúttal finanszírozási megalapozást is kaptak, ezek a politikák és finanszírozási technikák és folyamatosan bővültek és komplikáltabbá váltak, nem áttekinthetetlenül komplikáltak, de odafigyelést igényelnek. A bonyolultabbá válást az integráció önfejlődésén túl szükségszerűvé tette, hogy időszakonként területileg és taglétszámot tekintve is ugrásszerű bővülés történt, ami a problémákat és a megoldási eszközöket, a különböző szempontok összeegyeztetését és mégis egységesítését hozta magával. Csak példaként Svédország vagy Finnország csatlakozását kell említeni, ahol az európai átlagtól eltérően a ritkán lakott (és éghajlatában is sajátos) területek problémáját kellett "kezelni".

Megjegyzem, bár lehet, hogy tévedek, külső szemlélő számára Európa differenciáltabb, sokszínűbb, mint talán más hasonló nagyságú területek, szokásait, hagyományait, egyedi megoldásait tekintve, például Indiát, az Egyesült Államokat vagy Oroszországot, de talán még Kínát is. Tehát a közös nevező megtalálása kifinomult munkát igényelt és igényel.

A közös cselekvési célok (politikák) kijelölése és végrehajtása nemcsak a finanszírozási technikák kialakításával járt, hanem egyúttal szükségszerűen más megalapozó – elemző – ellenőrző intézményrendszer és háttér bázisok létrejöttét hozta magával.

Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy vannak olyan alapelvek, amelyek kiállták az idő próbáját és ma is alapul szolgálnak. Így

• az addicionalitás elve, amely kimondja, hogy az Európai unió forrásai csak kiegészítik és nem helyettesítik a nemzeti forrásokat. (Erről az elvről feledkezik meg a magyar kormány)
• a részlegesség elve: az európai uniós támogatások sohasem fedezik a teljes (program, projekt, stb.) finanszírozását, ahhoz a nemzeti kormányoknak, támogatottaknak a saját forrásaikat is hozzá kell tenni. (nálunk még ez is nehézséget okoz).
• nem lefektetett elv, de gyakorlat, hogy a célok, politikák megfogalmazása egyfajta emelkedett és igen tág kereteket nyitó nyelvezettel fogalmazódik meg

Ez utóbbi megjegyzés viszonylag stabil elemnek tűnik, így a nagyarányú tájékoztatási – informálási kényszer mellett kialakult egy körmönfont, sajátos stílus, amit betűszavakkal és rövidítésekkel kívülállók számára csak többszörös kódolás után válik fogyaszthatóvá és némi beavatottságot feltételez. További ilyen folyománya ennek a megközelítésnek, hogy időről időre (és ezek az időszakok az utóbbi 15 – 20 évben már leginkább a tervezési időszakokhoz kötődnek) megújulás és megújítás is bekövetkezik a politikákban, azaz van, amikor ténylegesen új elemek és megközelítések és megoldások jelennek meg, van amikor csak "ráncfelvarrás" történik, de mindesetre újszerűbbnek tűnik, ha új elnevezést kap. Esetenként fordul elő, hogy az ősforrás számozást kap, mint a programfejlesztéseknél Windows 1,2, n .., így Interreg 1, 2, 3, .. 7.

Vannak viszont a felgyűlt tapasztalatokkal és új célokkal harmonizáló változó elemei is az uniós célok kitűzésének és megvalósításának. Bár meg kell jegyezni, hogy a változásokat néha az "újszülöttnek minden vicc új" megközelítés jellemzi, azaz a gyakorlott szakértők könnyen követik azokat. Ilyen megvalósítási elv például

• egy program - egy finanszírozási csatorna elv lassan, lépésről lépésre változik
• a terület- , település- és vidékfejlesztés kérdéskörében eltolódások, értelmezési módosulások következnek be

Ezeket a megjegyzéseket szem előtt kell tartanunk, mikor az uniós politikákról, azok fejlődéséről beszélünk.

Az uniós politikákhoz kapcsolódóan néhány kérdést emelnék ki.

Néhány gondolat a tervezésről:

Az embert mindig is foglalkoztatta a dolgok időbeli alakulása. Az emberi lét velejárója, ha tavaly is volt tél, jövőre is lesz, a túléléshez erre fel kell készülni. De ennél igény volt bonyolultabb előrelátásra is, még az időjárás esetében is: kemény tél lesz, enyhe tél lesz. Ehhez persze technikákra és intézményrendszerekre is szükség volt: delphoi vagy/és feljegyzések az időjárásról, összefüggések keresése, vizsgálata, trendek felismerése. Minden nyelvben számtalan nyelvi megjelenés tanúskodik erről az előrelátás, jóslás, előrejelzés, stb. A nyelvi formulák közül tervezés a legerősebb, mert ebben az esetben már a fogalmi megjelölés egy bonyolultabb tevékenység sort is takar: a megvalósítás felé tett intézkedés sorozatot is magába foglalja egy bizonyos szintig.

Európában a második világháború előtt intézményesített nemzeti szintű tervezésről nem beszélünk. Ismeretesek nem nemzeti szintű tervezések, így a várostervezés, azonban teljes körű vagy annak igényével fellépő és teljes intézményrendszerrel rendelkező tervezés nem volt. Kivételt jelentettek a szovjet tömbhöz tartozó országok, ahol a szovjet mintára bevezették a nemzetgazdasági szintű tervezést a hozzátartozó intézményrendszerrel együtt. Feladatuk volt, hogy középtávú terveket állítsanak össze és azokhoz illeszkedően éves terveket állítsanak elő. De nemcsak ezekben az országokban volt tervezés: az Egyesült Államokban vagy Franciaországban is működött ilyen intézmény, csak jóval kisebb hatáskörrel és kompetenciával, mint az un. tervgazdálkodású országokban.

Magyarországon 1998-ben az egyik legelőször megszüntetett intézmény az Országos Tervhivatal volt (fürdővízzel a gyerek is kiöntve, szakembergárda és szaktudás kidobva), igaz pozitívumként a Számvevőszék megalakítása is megtörtént.

Az intézmény hiányzik a magyar kormányzati stuktúrából, időnként felmerül a kialakításának igénye: a siker kevés és elenyésző, szedett- vedett emberekkel, innen –onnan ideiglenesen begyűjtött figurákkal nem lehet kialakítani hiteles intézményrendszert.

Az európai országokban mindenütt megoldják a nemzeti tervek összeállítását, általában állami intézmények és tudásbázisok (egyetemek, kutatóintézetek) különféle módokon. Ámbár a feladat valójában nem könnyű, maguk az európai célok is úgy vannak megfogalmazva és kialakítva, mintha olyan ruhadarabot kellene előállítani, ami 120 cm testmagasságtó 220 cm-ig 40 kg-tól 240 kg-is egyaránt jó legyen, hordható és 7 évig kitartson és egyúttal divatos is legyen. De: nem lehetetlen, csak így lehet biztosítani, hogy mindenki beleférjen: az innováció elősegítése nyilván más megoldásokat jelent egy 3-4 milliós ország számára, mint egy 80 millióséra. (húsvét magasságában helyénvaló példabeszédeket alkalmazni).

Mi a feltétele annak, hogy jó nemzeti terv készüljön?

Azt már Delphoi-ban is tudták, hogy nekik a valóságot kell mondani, azaz nem a perzsa király sugallatát kellett előadni, pl. úgyis vesztesek lesztek, hanem a "realitásokat", homályosan ugyan, a szakma szabályainak megfelelően előadva, de nem hátsó sugallatot, elfogultságot előadva. Kódolva ezt a mai helyzetre, a kulcskérdés, hogy a nemzeti tervet összeállítók a realitás talaján maradva, lehetőleg nem elvakultan egyoldalú megközelítések és ideológiák által vezérelve állítsanak össze. Postosan megmérve, hogy mi 170 cm-es vagyunk, (pontosabban valahol 168 és 172 között) és tudomásul vesszük, hogy 7 év múlva sem leszünk 190 cm-sek. Terveink szerint 7 év alatt - ízlés szerint - vagy lefogyunk 15 kg-t és vonzóbbak leszünk, vagy kemény kondival megerősödünk 10 kg és erősebbek leszünk. Tehát itt van a nemzeti cél elásva: csinosabbak legyünk vagy erősebbek, de ezt a célkitűzést csak objektív kritériumok és valósan egyeztetett politikai szándékok mentén lehet csak elvégezni. Álnemzeti konzultációk álegyeztetése nem vezet célhoz. Dagadt és erőtlen marad az ország.

Olyan demokrácia hiányos országokban, mint a miénk, még kevéssé alakult ki, ami a régebbi demokratikus kultúrájú országokban természetes, nyilván számos kudarcos élmény után: hogy több éven átnyúló fejlesztéseket kurzusváltáskor nem nulláznak le. Korábban nyilván ott is előfordult, nem is egyszer, de különféle technikákkal kinőtték, hogy egyik amúgy választott garnitúra elkezdi pl. a színházat építeni, másik lenullázza a megkezdett beruházást. Saját képére és hasonlatosságára, saját tervező szerint újonnan, más helyen építi meg a létesítményt. A 7 éves uniós ciklus és a viszonylag nehezen változtathatóság kis mértékben hozzájárulhat, hogy valamelyest erősödjék a kurzushoz kötött gondolkodás. Nálunk megoldották, hogy a 7 éves eredetileg elfogadott 2006-2014-re vonatkozó Nemzeti Fejlesztési Tervet két fázisúnak tüntessék fel, azaz a 2007-2014-ig tartó periodus Új Széchenyi Tervként nevezzék át és átnevezésekkel, áthangolásokkal újnak tüntessék fel. A valódi átrendeződés természetesen valójában belefért az időközi korrekcióba, de legalább drága volt. (új logok kiagyalása, letermeltetése, stb).

Szerintem a jó nemzeti terv és tervezés feltétele

• mentális alapok (reális, nem egy idea mentén elkötelezett)
• kurzus függetlenség megoldása
• valódi és pártatlan szakértői elemzések és előrejelzések alkalmazása
• lobbi függetlenség

Ez idáig Magyarországon nem sikerült.

Egy példa a lobbik erős nyomására:

• külföldi: útépítő lobbi, Svédország, Spanyolország alig használt nagy autóút és autópálya szakaszai
• hazai: a hazai termálkincs túlértékelése, mint turisztikai vonzerőé, fenntarthatatlan illúzióként számos település tönkremegy bele

Ahhoz, hogy előrelássuk, hogy kemény tél lesz vagy enyhébb, jó megfigyelésekre és hosszú évekre vonatkozó statisztikai adatok kellettek, összefüggések keresésére: fénylik Vince, megtelik a pince, kibújik a medve vagy nem, stb. De: objektvitás is kell: vagy kibútjnak tekintem, vagy nem. Ha a fele kinn van, azt hogy értékeljem?

A nemzeti szintű tervezésnek és előrejelzésnek óriási elméleti tudásanyaga, releváns statisztikai adatbázisa, objektív mérésekre és előrejelzésekre való eszközrendszere van, akkor is, ha ez a tudásbázis kétségkívül Magyarországon meggyengült. Az európai uniós tervezés amúgy sem teljes körű abban az értelemben, hogy a megjelenésükkor és elfogadásukkor már nem tartalmaznak teljes körű társadalmi gazdasági prognózisokat, célokat is önmagukban valóknak tünteti fel, nem foglalják magukban sem teljes megvalósítási eszköztárat, nem tartalmaznak egzaktnak tűnő előrejelzéseket és forgatókönyveket, holott nyilván figyelembe veszik a háttérműhelyek vizsgálatait, elemzéseit. Ez így kissé megtévesztő. Legalább érzékeltetni kellene, hogy ezeket tudják, ezekre alapoznak.

Sajnos, a tervezés kapcsán meg kell jegyezni, hogy a legtudományosabb, legkidolgozottabb előrejelzési technikák sem tudják – egyelőre – kezelni a váratlanságot vagy váratlannak tűnő ugrásokat, így a káoszos ugrásokat vagy a hegeli filozófiából "kissé" leegyszerűsítve átvett változást, amikor a "mennyiség átcsap minőségbe".

Hazai példa:

• történelmi példa: folyt a következő ötéves terv előkészítése az 1980-as évek végén, de a tervezők nem észlelték, hogy olyan változások mennek végbe a környező világban és a társadalomban, hogy nemhogy a terv nem kerül realizálásra, de még a tervezők is megszűnnek.
• közelebbi példa: folyt a 25 évre szóló nagy nemzeti területrendezési terv kidolgozása, (öt évenkénti felülvizsgálattal), de menetközben gyors ütemben feltűnt egy műszaki innováció: a mobil telefon (ma már mobil internet) és internet. Ennek vannak fizikai infrastruktúrát és megjelenést szolgáló követelményei is: a nagy nemzeti területrendezési koncepció és terv ezt nem észlelte és nem is reagált rá: gyakorlatilag ott és úgy épült ki ez az egyre jelentősebb infrastruktúra, hogy a tervben ennek semmi nyoma. Látványnak viszont látható: magyar táj magyar ecsettel/fényképezőgéppel nincs antenna erdő nélkül.

Európa és az innováció

Európa népei számára az 1. számú stratégiai célkitűzés a kutatás, a technológiai fejlesztés és innováció erősítése.

Mintha az uniós tagállamok vizionálnák, látnák magukat kunyhóban lakni, rabláncon éjjel-nappal dolgozni, ahol a megszületett gyermekek egyharmada nem éri meg az 1 éves kort, stb.

Vitathatatlan, hogy történelmileg előfordult, hogy egy – egy régió lokomotívból csak második vagy harmadik kocsi lett, nagy történelmi távlatokban pedig hogy a fejlett régiók egy ideig lesüllyedtek, lefelé nivellálódtak, mert barbár hordák lepték el őket, bár akkor sem a nulláról kellett felvergődniük. Történelmileg mindenre van példa.

A 20. század közepéig elsősorban a hadiipart tartották a műszaki innováció zászlóshajójának, húzóágazatának. Aztán az űrkutatás szerepének kiemelkedésével, az informatika robbanásszerű elterjedésével ezek az ágazatok lettek a húzóágazatok és napjainkban ehhez felzárkózik az egészségipar. De mögöttük még számos ágazatban, agrárágazat, genetika, stb. gyors ütemű, gyakran önfenntartó pályán mozgó fejlődés zajlik. Nagyon széles sávban és terepen halad előre a megújulás, sajnos ezeknek a folyamatoknak egy közös vonásuk van, hogy szellemi erőforrás és ráfordítás igényesek, és nagy forrásvonzatuk van. Tehát a tőkeszegényebb országok nehezen bírják "szusszal". Ezért tűnik, hogy Európa, mint olyan lemaradt a K+F versenyben, mert a csúcstechnológiák jelentős része már nem erről a kontinensről kerül ki. Nem szabad lebecsülni a követő alkalmazások, megoldásokat sem. Ehhez is kell ötletesség, sőt néha ehhez kell igazán. Hogy az űrrakéták hőpajzsához kifejlesztett kerámia anyag háztartási tepsire is nagyon jó, ehhez is kell ötlet, találékonyság.

Másrészről meg kell jegyezni, hogy műszaki újdonságok mellett vannak nem műszaki jellegű innovációk is, pl. társadalmi vagy művészeti jellegű újdonságok, amiknek a kísérleti terepe és módszerek kidolgozása, tesztelése, elterjesztése is más körülményeket, feltételeket igényel. Személyesen úgy látom, hogy Európa szerepe az ilyen újdonságok "kiizzadásában" nem csökkent, a sokszínűség, a sokfajtaság, ami az európai kultúrát jellemzi a lehető legjobb kísérleti terep a társadalmi innovációkhoz. Néhány egyszerű példa:

• történelmi távlatból: az 1960-as évek közepén óriási, több hullámban lezajló változást hozott 4 liverpooli fiatalember feltűnése, földindulásszerű kulturális forradalmat kiváltva: öltözködés, magatartás, hétköznapi értékrend már 10 év múlva nem ugyanaz volt a világban, mint mielőtt színpadra léptek.
• Franciaország: a multikulturális tolerancia határainak kijelölése. A fejkendő viselésének megtiltása egy a különböző kultúrák eltérő megoldásait ugyan figyelembe vevő, toleráns, de mégis a realitás talaján maradó együttélési normák "kiizzadásának" egyik állomása.

Végül, de nem utolsó sorban, van olyan innovációs terület, ahol a fejlődés pályája, iránya, sebessége bemérhető, valószínűsíthető. Vélhetően az innovációs területek 80%-a ilyen. Vannak azonban – mindig is voltak – véletlenszerűen kitalált, feltalált dolgok is, sőt még a földrajzi allokáció sem jelezhető előre mindig. Bólyai a világ központoktól távol és elzárva jött rá, hogy a párhuzamosok nem mindig párhuzamosok. Bár hálózatban dolgozott, Gauss-szal levelezett.

Szerintem, ha klónoznánk egy 5-6000 évvel ezelőtti csecsemőt, vagy az őserdő legmélyéről szereznénk egy újszülöttet, és a mai Európában átlagos szokásos és átlagos nevelési és oktatási módszerekkel nevelnénk, akkor az ilyen véletlenszerűen elállított gyerekek 80%-ának biztosan rutinszerűen megtanítható a másodfokú egyenlet megoldása. Az ötödfokúnál már léphet fel szóródás. Az emberi értelem egyenletesen oszlik el a Földön kb. 5000 éve.

Gyakorlatilag egy nagyszerű hajnövesztőt bárhol, bárki ki tud kísérletezni a Földön.

De ezzel együtt nagy szellemi kapacitásokat és minél nagyobb forrást kell biztosítani Európában is az innovációs folyamatok elősegítésére. A 80% biztos újdonság eléréséhez ez elengedhetetlen.

További, enyhén geopolitikai jellegű megfontolások

Magáról az un. regionális politikai meggondolásokról van szó. Hosszú időkre visszanyúló viták sora, hogy mi a területfejlesztési politika, vidékfejlesztés, település- és városfejlesztés és különösen mi ezek egymáshoz való kapcsolódása, alá - fölé rendeltsége és eszköztára. Most paradigma váltás következett be.

Az Európai Unió eddigi regionális politikája cizellált és kifinomult megoldásokat tartalmazott, azonban kötöttségekkel kellet számolnia:

• területi közigazgatási egységekhez kötődött
• alapjáratban kihozta, hogy a területi különbségek gyakran (ha nem legtöbbször) etnikai-nemzetiségi problémákkal terheltek, fűszerezettek
• ez utóbbi pedig belső politikai harcokat involvált
• minden erőfeszítés ellenére kissé merev és sematikus volt, bizonyos egyediségek, konkrét problémák nehezen voltak kezelhetők
• finanszírozás szempontjából is néha nehézkesnek tűnt
• számos (szinte megszámlálhatatlan) program működött az adminisztratív határokhoz nem kötött, azokat lebontó, megkerülő módon

Most elmozdulás történt ezen a téren is az egyediség, egyedre szabottabbság (taylor made) és a kisebb egységek felé. Fő elmozdulási irány, hogy vidéki térségek fejlesztésének probléma köre és a városi térségek fejlesztésének köre mind koncepcionálisan, mind technikáját tekintve elválasztódik. A régiók darabokra törnek, a régió darabok egymás ellen is küzdenek (pl. egy régión belül a különböző városi térségek, mindent a legnagyobb visz, vagy jut másnak is problémakör.). Mozaik szerűvé válik a területfejlesztés, amely hálózatosan kötődik.

Uniós politikák és finanszírozási technikák változása

A közös európai célkitűzéseket megfelelő finanszírozási technikákkal támasztják alá. Vagyis a szép ívű elképzelések a realitások talaján maradnak. Ezek bonyolult összerendezettségben működnek.

A többéves pénzügyi keret (MFF) 2014-20 oszlik hat kategóriát foglal magába ("fejezetek"), amelyek különböző területeken az uniós tevékenységeket fogják össze. Ezek az alábbiak:

• Intelligens és inkluzív növekedés
  a. Versenyképesség a növekedésért és a munkahelyekért: magában foglalja a kutatás és az innováció; oktatás és képzés; transzeurópai hálózatok az energia, a közlekedés és a távközlés területén; szociálpolitika; vállalkozások fejlesztését stb.

b. Gazdasági, társadalmi és területi kohézió: kiterjed a regionális politika célja, hogy segítse a legkevésbé fejlett EU országok és régiók felzárkózását, erősítsék a régiók versenyképességét és a fejlődő régiók közötti együttműködést.

• Fenntartható növekedés: természeti erőforrások: a közös mezőgazdasági politika, a közös halászati ​​politika, vidékfejlesztési és környezetvédelmi intézkedések öleli fel.

• Biztonság és uniós polgárság: magában foglalja a bel- és igazságügyi, a határvédelem, bevándorlási és menekültügyi politika, a közegészségügy, a fogyasztóvédelem, a kultúra, az ifjúság, a tájékoztatás és a polgárokkal folytatott párbeszéd.
• Globális Európa: tartozik valamennyi külső fellépés ("külpolitika") az EU, mint a fejlesztési támogatás és a humanitárius segítségnyújtási kivételével az Európai Fejlesztési Alap (EDF), amely fejlesztési együttműködésének támogatására az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal, valamint a tengerentúli országokkal és területekkel való együttműködés támogatását szolgálja. Mivel azonban nem az EU költségvetéséből finanszírozzák , hanem a közvetlen hozzájárulást fizetnek erre a célra az EU-tagállamok, az EFA ténylegesen nem tartozik a többéves pénzügyi keretbe.
• Adminisztráció: magában foglalja az adminisztratív kiadások az összes európai intézmény, a nyugdíjak és az európai iskolákra szánt forrásokat
• Kompenzáció: átmeneti fizetési célja annak biztosítása, hogy Horvátország, amely 2013. júliusában csatlakozott az EU-hoz még ne járuljon hozzá az EU költségvetéséhez annyival, mint amennyit használ belőle az első évben a csatlakozás után.

Nem mélyedek bele a többéves pénzügyi keret részletes taglalásába, csupán néhány dolgot emelek ki:

A többéves pénzügyi keret (MFF) meghatározza a maximális éves összegek felső limitjét ("felső"), amelyet az EU elkölthet tölthetik a különböző politikai területekre ("fejezetekre").

Az éves költségvetés elfogadása ennek keretében történik, és általában ténylegesen nem éri el a többéves pénzügyi keret kiadási plafonját annak érdekében, hogy némi rugalmasságot biztosítson az előre nem látható igényekre.

A többéves pénzügyi keret része egy átfogó csomag, amely magában foglalja az EU saját forrásait és egy sor ágazat specifikus jogszabályok meghatározzák a jogosultság feltételeit és szempontjait a források elosztása az egyes uniós kiadások programot.

A többéves pénzügyi keret megvalósulását 2014-20-os időszakon belül 2016-ban felül kell vizsgálni figyelembe véve a gazdasági helyzet alakulását, valamint a legfrissebb makrogazdasági előrejelzéseket.

A nagy fejezetek hagyományos eszköztára mellett éppen a közösség erősítése miatt szükség volt a költségvetés rugalmassági és speciális eszköztárának a kialakítására és bővítésére is.

Ismertes, a fejezetek nagy pillérei:

Nagy pillérek

Kohéziós Alap

A Kohéziós Alap a Közösség legszegényebb tagállamai közötti, a fejlettségi szintben meglevő különbségeket hivatott csökkenteni. Ezt a speciális szolidaritási alapot 1993-ban hozták létre, hogy a négy legszegényebb állam, Görögország, Portugália, Írország és Spanyolország helyzetén segítsen. A Kohéziós Alapot felhasználva nagy méretű, közlekedési és környezetvédelmi projekteket lehet megvalósítani

Strukturális Alapok

A Strukturális Alapok, az EU regionális politikájának fő pénzügyi eszközei. Az EU már a hetvenes évek óta aktívan finanszírozza regionális politikáját, azonban csak 1988-óta nevezik az Európai Regionális Alapot (ERDF), az Európai Szociális Alapot (ESF) és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Részét (EAGGF GF) együttesen Strukturális Alapoknak, melyekhez ma már az utolsó bővítés során felállított Halászati Orientáció Pénzügyi Eszközei (FIFG) is hozzátartozik.

Közösségi kezdeményezések

Az Európai Unió létrehozott különleges programokat, ún. közösségi kezdeményezéseket, hogy közös megoldásokat találjon az Unió egészét érintő problémákra.

A közösségi kezdeményezések, a strukturális alapokhoz hasonlóan a gazdasági és társadalmi kohéziós célok érdekében működnek, a lényeges eltérés az alkalmazott munkamódszerek között van. Míg a strukturális alapok fejlesztéseit nemzeti szinten koordinálják, addig a közösségi kezdeményezéseket központilag, Brüsszelből irányítják.A közösségi kezdeményezések fő célja a specifikus területekhez tartozó úttörő jellegű, innovatív megközelítések támogatása. A kezdeményezésekben részt vevők kötelezik magukat az eredményeik közkinccsé tételére annak érdekében, hogy más tagállamokban és tagjelölt országokban is fel lehessen használni a megszerzett tapasztalatokat.Közösségi programok

A közösségi programok azok a közösségi politikák végrehajtását szolgáló cselekvési akciók, amelyek átfogják a gazdasági és társadalmi élet szinte minden területét. Az Európai Tanács 1993-as koppenhágai csúcstalálkozójának döntése alapján az integrációs felkészülés érdekében egyes közösségi programokhoz a társult közép-kelet európai országok is csatlakozhatnak.

Magyarország 1997 óta, 17 közösségi programban vett részt. A közösségi programok un. új generációs szakasza 2000-től indult el. Magyarország folyamatosan csatlakozik az Unió közösségi programjaihoz.. Ezek irányítását és az azokban való részvétel felügyeletét a szakminisztériumok, a technikai lebonyolítást többnyire az e célra létrehozott programirodák, ill. maguk a minisztériumok végzik.

Az Európai Unióban mintegy 45 Közösségi Program van folyamatban. Ezek közül a legjelentősebbek és Magyarországon a legismertebbek a következők:Társadalmi kirekesztődés elleni küzdelmet szolgáló közösségi program: A programban folyó tevékenységek arra koncentrálnak, hogy döntő hatást fejtsenek ki a szegénység felszámolása érdekében. Tekintettel arra, hogy a szociális partnerek és a nem kormányzati szervezetek is hozzájárulnak a kirekesztődés leküzdéséhez, a program bekapcsolja őket abba a politikai párbeszédbe és vitába, amelyet európai szinten kíván lefolytatni.

• Socrates program az Európai Unió oktatási együttműködési programja, felöleli az oktatás valamennyi szintjét az óvodától az egész életen át tartó tanulásig. Főbb céljai: a felsőoktatásban tanulók mobilitásának ösztönzése, a nyelvoktatás fejlesztése, a nyitott- és távoktatás eszközeinek és módszereinek fejlesztése, az egész életen át tartó tanulás ösztönzése, esélyegyelőség megteremtése, hátrányos helyzetűek támogatása.
• Leonardo program az Európai Unió szakképzési programja, amelynek célja a szakképzés piaci igényekhez történő igazítása, a szakképzés minőségének fejlesztése, illetve a szakképzés minél szélesebb rétegek számára hozzáférhetővé tétele, valamint a szakképzés tartalmával és módszereivel kapcsolatos újítások támogatása. A Leonardo program támogatja a szakképzés minden szintjének fejlesztését a középiskolától az egyetemeken át a továbbképzésekig, amelybe beletartozik a vállalaton belüli továbbképzés területe is

LIFE program által támogatott tevékenységek:

• Környezetvédelem - innovatív tevékenységek és bemutatók az ipar számára; bemutatók, promóció és műszaki támogatás a helyi hatóságok számára; a közösségi törvényhozást és politikákat támogató előkészítő tevékenységek.
• Természet megőrzése - az EU érdekkörébe tartozó, a természetes élőhelyek és a vadon élő növény- és állatvilág megőrzését szolgáló tevékenységek.
• Harmadik országok - technikai segítségnyújtás a környezetvédelmi adminisztratív szervezet létrehozásához, és a tartós fejlődést elősegítő természetvédelmi tevékenységek, bemutatók a Mediterrán- és Balti-tenger térségében.

Ifjúság Program: ifjúsági együttműködés, fő célja, hogy lehetővé tegye a fiatalok számára a felelős állampolgárként való viselkedéshez szükséges ismeretek, képességek és jártasság elsajátítását, hogy erősítse a szolidaritás érzését, ösztönözze a kezdeményezés szellemét, előmozdítsa a nemzetközi cserekapcsolatokat és megerősítse az együttműködést a fiatalokkal foglalkozó szakemberek között.

Rugalmassági és speciális eszközök a finanszírozásban

Rugalmassági mechanizmusok révén az EU képes reagálni a váratlan eseményekre, mint a válság és vészhelyzetek. Figyelembe véve a korábbi tapasztalatokat, az utóbbi időben növelték az ilyen eszközök arányát (például a gyorssegélytartalékot kiszélesítették). A sürgősségi segélyre képzett tartalék célja, hogy a humanitárius, polgári válságkezelési és védelmi műveletek EU-n kívüli országokkal annak érdekében, hogy gyorsan reagáljanak a váratlan eseményekre. Például a gyorssegélytartalékot mozgósították 2012 után kitört konfliktus Szíriában, a konfliktusok a mali és a szárazság a Száhel-övezetben.

A speciális pénzügyi eszköztárba tartozik a Szolidaritási Alap.

Az EU Szolidaritási Alap célja, hogy lehetővé tegye sürgősségi pénzügyi támogatás biztosítását például egy – egy tagállamban bekövetkezett súlyos katasztrófa esetén, tagjelölt ország, mint például a 2009-es földrengés az olasz Abruzzo régió vagy a 2012-es árvíz Németországban (elősegítik az alapvető infrastruktúra újjáépítését, mentési műveleteket meggyorsítsák, átmeneti szállást vagy tisztítási műveleteket, vagy elhárítására azonnali egészségügyi kockázatokat.

További rugalmassági eszközök keretében lehet finanszírozni olyan egyértelműen rendkívüli meghatározott kiadásokat, amelyek nem tartoznak az uniós költségvetési fejezetekhez. Ezt a forrást használták például 2009-ben egy atomerőmű soron kívüli bezáráshoz Bulgáriában.

Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap

Az Európai Globalizációs Alap célja, hogy a munkavállalóknak segítsen visszailleszkedni a munkaerőpiacra, olyan esetekben, amikor nem strukturális, hanem pl. rendkívüli pénzügyi válság következtében vesztik el munkahelyüket (pl: ennek következtében a globális pénzügyi és gazdasági válság). Például, hogy támogatják a belga munkásokat után General Motors antwerpeni üzem bezárása után.

Speciális rugalmassági keretet alakítottak ki a fiatalok foglalkoztatásának elősegítésére. Annak érdekében, hogy oda koncentrálják az alapok felhasználását, ahol a legnagyobb szükség van rá és a lehető leghamarabb, az Ifjúsági Foglalkoztatási Kezdeményezés a kutatás, az Erasmus és a kkv-k.

Újdonságok az európai uniós fejlesztési politikában

A 2014-2020 közötti időszakban több jelentős változás következett be az uniós források allokációjában. A korábbi hét éves periódushoz képest – melynek a legfőbb célja a leszakadt régiók felzárkóztatása volt – a most induló ciklusban az EU más célkitűzéseket vállalt. Ezeket 11 pontban foglalta össze. Az összes tagállamnak ehhez a 11 célhoz kell igazítania saját fejlesztési terveit, így mind a 28 ország egy irányba fejlődik majd tovább.

Nevezetesen:

A Bizottság által meghatározott 11 tematikus célkitűzéshez való kötelező illeszkedés

• a kutatás, a technológiai fejlesztés és innováció erősítése;
• az információs és kommunikációs technológiák hozzáférhetőségének, használatának és minőségének javítása;
• a KKV-k, a mezőgazdasági és a halászati ágazatok versenyképességének javítása;
• az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé történő elmozdulás támogatása minden ágazatban;
• az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás,
• a kockázat-megelőzés és -kezelés ügyének támogatása;
• a környezetvédelem és az erőforrás-hatékonyság előmozdítása;
• a fenntartható közlekedés előmozdítása és kapacitáshiányok megszüntetése a főbb hálózati infrastruktúrákban;
• a foglalkoztatás előmozdítása és a munkaerő mobilitásának támogatása;
• a társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem; beruházások az oktatás, készségfejlesztés és élethosszig tartó tanulás területén;
• az intézményi kapacitás javítása és hatékony közigazgatás.

A fenti 11 tematikus célkitűzés teljes összhangban áll Magyarország érdekeivel, jövőbeli lehetséges fejlődési irányaival.

Kohéziós politika 2014 és 2020 között

Az EU kohéziós politikájának következő, 2014 és 2020 közötti időszakával kapcsolatos új szabályokat és jogszabályokat 2013 decemberében hivatalosan jóváhagyta az Európai Unió Tanácsa.

Az Európa előtt álló számos különböző – gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi

– kihívásra való eredményes reagáláshoz integrált és területi szintű megközelítés szükséges.

Olyan többdimenziós, az adott hely jellegzetességeire és kívánt eredményeire szabott megközelítés, amely adott esetben túllép a hagyományos adminisztratív határokon, és amelyhez nagyobb hajlandóság lehet szükséges a különböző szintű kormányzati szervek részéről az együttműködésre és a koordinált cselekvésre a közös célok elérése érdekében. Mindez összhangban áll a Lisszaboni Szerződés által bevezetett területi kohéziós új célkitűzéssel, amely elismeri, hogy az európai szintű gazdasági és társadalmi kohézióhoz nagyobb hangsúlyt kell fektetni az EU politikáinak területi hatására.

A Közös előírásokat tartalmazó rendelet ezért új integrációs eszközöket vezetett be, amelyek a

területi szintű stratégiák gyakorlati megvalósítására használhatók, és összekapcsolják a

partnerségi megállapodásokban és az operatív programokban kijelölt tematikus célokat a

területi dimenzióval: a közösség által irányított helyi fejlesztéssel (a Közös előírásokat tartalmazó rendelet 32–35. cikke) és az integrált területi beruházásokkal

(a Közös előírásokat tartalmazó rendelet 36. cikke).

Olyan integrált területi beruházásokra (ITI) összpontosít, amelyekkel az EU-tagállamok összevonhatják egy vagy több operatív program különféle prioritási tengelyeihez kapcsolódó beruházásait a többdimenziós és több szektort érintő beavatkozások érdekében. A támogatások különböző beruházási prioritásokhoz való hozzárendelése továbbra is nyomon követhető marad.

Mivel az integrált területi stratégiák létfontosságúak az Európa 2020 stratégiában megálmodott intelligens, fenntartható és inkluzív Európa megteremtéséhez, a Közös előírásokat tartalmazó rendelet e stratégiák megvalósításának kulcsfontosságú eszközeként kezeli az ITI-beruházásokat. Az ITI rugalmas mechanizmust kínál a változatos területi igényekre való integrált reagálás kidolgozásához anélkül, hogy szem elől tévesztené a

tematikus fókuszt, amely a kohéziós politikát és az Európa 2020 stratégiát összeköti.

ITI –t hatékony és rugalmas eszközként aposztrofálják.

Az ITI a területi stratégiák integrált módon történő megvalósítását lehetővé tevő eszköz. Az ITI nem az operatív programokhoz tartozó művelet vagy alprioritás. Az ITI lehetővé teszi a

tagállamok számára az operatív programok átfogó megvalósítását, valamint az egy vagy több operatív program prioritási tengelyeiből származó támogatások igénybe vételét, biztosítva ezzel egy adott területhez kapcsolódó integrált stratégia megvalósítását. Így az ITI megléte egyrészt rugalmasságot biztosít a tagállamoknak az operatív programok kialakítása során, másrészt az egyszerűsített finanszírozás által lehetővé teszi az integrált intézkedések hatékony megvalósítását.

Fontos hangsúlyozni, hogy az ITI-k csak abban az esetben használhatók hatékonyan, ha az adott földrajzi terület integrált, több ágazatra kiterjedő területi stratégiával rendelkezik.

Az ITI kulcselemei:

• kijelölt terület és integrált területi fejlesztési stratégia;

• megvalósítandó intézkedéscsomag; valamint

• kormányzati egyeztetések az ITI irányításával kapcsolatban.

Kijelölt terület és integrált területi fejlesztési stratégia

Alapvető fontosságú az ágazatokat átfogó, integrált fejlesztési stratégia kialakítása, amely az érintett terület fejlesztési szükségleteire irányul. A stratégiát úgy kell kialakítani, hogy az intézkedések a koordinált megvalósítás során létrejött szövetségekre épüljenek.

Az ITI tárgyát bármilyen, adott területi jellemzőkkel rendelkező földrajzi övezet képezheti, a

városkörnyékektől a városi, nagyvárosi, városi-vidéki, körzeti és régióközi szintekig. Az ITI keretében egy adott régión belüli, hasonló tulajdonságokkal rendelkező különálló földrajzi területek (pl. kis vagy közepes városokból álló hálózatok) esetében is megvalósíthatók az összehangolt intézkedések.

Az ITI-nek nem szükséges lefednie egy közigazgatási egység teljes területét.

Emellett az ITI az Európai területi együttműködés (ETC) keretében történő intézkedések megvalósítására is alkalmas. Például az ITI-k integrált városfejlesztési stratégiák megvalósítására is alkalmazhatók határokon átnyúló városok esetében. Az ITI eredményesen támogathatja a konkrét területi igényekre szabott lépéseket. Mindig figyelembe kell venni azonban az együttműködés körülményeit is. Az Európai Területi Együttműködéssel (ETE) kapcsolatos szabályozás ezért előírja, hogy az ITI-k megvalósítására közvetítő szervként vagy az egyik résztvevő ország törvényei alapján – állami hatóság által – létrehozott jogi testületet, vagy legalább két résztvevő ország különböző testületeit, vagy egy Európai területi együttműködési csoportosulást (EGTC) kell kijelölni. (Az ETE-szabályozás 11. cikke).

Az ITI által megvalósítandó intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a részt vevő operatív program(ok) prioritási tengelyeinek tematikus célkitűzéseihez, valamint a területi stratégia fejlesztési célkitűzéseihez. Az érintett beruházásokat az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) vagy a Kohéziós Alap finanszírozhatja. A

finanszírozás emellett az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) vagy az Európai Halászati Alap (EHA) támogatásával is kiegészülhet. Az egyes ITI-kben nem kötelező minden Alap támogatását igénybe venni, (ugyanakkor javasoljuk, hogy egy-egy ITI több alapból is merítsen forrásokat. Az ERFA által biztosított fizikai infrastrukturális beruházások és az ESZA humántőke-beruházásainak ötvözése például különösen releváns a

fenntartható városfejlesztés szempontjából; az ERFA és az EMVA közös beruházásai pedig a

városi–vidéki partnerkapcsolatok támogatásában juthatnak érvényre.

Az ITI-k nem csak támogatás, hanem adott esetben pénzügyi eszközök formájában is segíthetik a fejlesztési stratégiában rögzített lépések megvalósítását (lásd a Közös előírásokat tartalmazó rendelet 37–46. cikkét).

A közösségi irányítású helyi fejlesztés az ITI-k megvalósítási folyamatának egyik építőeleme is lehet.

Az ITI és a CLLD között azonban jelentős különbségek állnak fenn. A CLLD szigorúan "alulról felfelé" irányuló megközelítés. A helyi intézkedéscsoport határozza meg a

helyi fejlesztési stratégiát, valamint az annak keretein belül finanszírozott tevékenységeket.

Az ITI azonban nem határozhatja meg előre magukkal a beruházásokkal kapcsolatos döntések menetét – ez lehet felülről lefelé vagy alulról felfelé történő folyamat, illetve a kettő kombinációja. A CLLD így az ITI-ken keresztül megvalósuló integrált városfejlesztési stratégia egyik alkotórésze is lehet.

Az egy adott területre vonatkozó, ITI-n keresztül megvalósuló fejlesztési stratégiát támogató beruházások mellett további, ugyanazt a területet megcélzó tevékenységek finanszírozhatók egy vagy több operatív program prioritási tengelyei segítségével, amelyek nem vesznek részt az ITI finanszírozásában. A javaslat számos beruházási prioritása közvetlenül hozzájárulhat az adott földrajzi terület fejlesztéséhez, és nem kötelező mindegyiket megvalósítani az eszköz keretében. Célszerű azonban az érintett térség ágazati beruházásait az integrált területi fejlesztési stratégiákba ágyazni és azokkal összhangba hozni.

Az ITI által megvalósítandó intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a részt vevő operatív program(ok) prioritási tengelyeinek tematikus célkitűzéseihez, valamint a területi stratégia fejlesztési célkitűzéseihez. Az érintett beruházásokat az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) vagy a Kohéziós Alap finanszírozhatja. A finanszírozás emellett az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) vagy az Európai Halászati Alap (EHA) támogatásával is kiegészülhet. Az egyes ITI-kben nem kötelező minden Alap támogatását igénybe venni, (ugyanakkor javasoljuk, hogy egy-egy ITI több alapból is merítsen forrásokat. Az ERFA által biztosított fizikai infrastrukturális beruházások és az ESZA humántőke-beruházásainak ötvözése például különösen releváns a fenntartható városfejlesztés szempontjából; az ERFA és az EMVA közös beruházásai pedig a városi–vidéki partnerkapcsolatok támogatásában juthatnak érvényre.

Az ITI-kkel kapcsolatos műveletek vezetése és megvalósítása az operatív program irányító hatóságának feladata. Az irányító hatóságok azonban közvetítő szereplőket – helyi hatóságokat, regionális fejlesztési szervezeteket vagy civilszervezeteket – bízhatnak meg a

vezetési és megvalósítási feladatok némelyikével vagy akár mindegyikével. Az ITI-vezetés kijelölésének formája és mértéke az adott tagállam vagy régió adminisztratív egyeztetésétől függ. Amennyiben az ITI a fenntartható városfejlesztés (lásd az ERFA-szabályozás 7. cikkét) érdekében tesz integrált lépéseket, kötelező feladatokat delegálni a városi hatóságoknak is – legalább a megfelelő műveletek kiválasztásának feladatát.

Az ITI-vel kapcsolatos rendelkezéseknek több potenciális előnye van:

• A strukturális alapok integrált használatát ösztönző ITI-k jobb összesített eredményt hozhatnak ugyanolyan mértékű közberuházás mellett.

• Az ITI-k irányításának lehetséges delegálása különböző lehetőségeket teremt a régiók alatti szintű szereplőknek (helyi, illetve városi érdekelteknek) a program előkészítésében és megvalósításában való részvételük és felelősségük biztosításával.

• Mivel az ITI-k kezdettől fogva több forrásból szereznek majd támogatást, az összehangolt intézkedések nagyobb biztonsággal valósíthatók meg.

• Az ITI kiváló eszköz az adott területekre vonatkozó fejlesztési megközelítések megvalósításához, emellett elősegítheti a helyi és regionális szintű kiaknázatlan lehetőségek kihasznál